Van az a különös, fojtogató érzés, amit én csak „üvegplafonnak” hívok.
Az életben, a munkádban, a céljaid felé haladva sokszor érzed úgy, hogy eljutsz egy pontra, ahonnan tovább kellene lépni… és mégsem megy.
Olyan ez, mint amikor:
- Látod a fényt – tudod, hogy ott van előtted a lehetőség.
- Látod a világot odakint – a napot, a levegőt, a teret, ahol szabadon mozoghatnál.
- És érzed, hogy benned van a képesség, a vágy, a tudás, hogy elérd.
De mégis ott van fölötted az a láthatatlan akadály.
Én úgy hívom: Az üvegplafon.
Mindent megteszel: tanulsz, fejlődsz, dolgozol, küzdesz, felkészülsz…
és mégis ott maradsz alatta.
Belül tudod, hogy képes lennél rá, de valami láthatatlan kéz visszatart.
És ez az érzés nem csak fáj, hanem dühít is.
Bosszant, hogy „másnak sikerült, nekem miért nem?”
Bosszant, hogy „ott van előttem, meg tudnám csinálni, és mégis visszatérek ide.”
Az üvegplafon számomra nem a világ korlátja, hanem a saját magamról alkotott képemé.
Azé a régi, belém égett gondolaté, hogy „soha nem fog menni”, „nem vagyok elég jó”, „nem vagyok elég bátor, hogy odaálljak”.
És amikor ezt felismered, látod, hogy a plafon nem kint van, hanem benned.
A plafon az a régi történet, amit újra és újra elhiszel magamról.
Mit kezdjek az üvegplafonnal?
- Először ismerd fel.
Amíg azt hiszed, hogy a világ tart vissza, esélyed sincs lépni. - Ne küzdj ellene, értsd meg.
Ez a plafon a saját félelmeidből, hiedelmeidből épült. Látni kell, miből van. - Kezdj el hinni magadban lépésről lépésre.
Nem egy ugrással töröd át, hanem minden egyes új döntéssel, amiben beleállsz a saját erődbe. - Engedd, hogy a düh mozgatóerővé váljon.
Ha már bosszant, hogy ott van, használd ezt energiaként a kitöréshez.
De van egy jó hírem:
Ha egyszer megérted, hogy az üvegplafon benned van, már nem ugyanaz az áttörhetetlen akadály mint előtte.
El kezd repedezni és nem gátol hanem már motivál.
Törd át az üvegplafont – lépésről lépésre
Az üvegplafon alatt ülve könnyű elhinni, hogy „ennyi az egész”.
De tudd: minden, amire vágysz, ott van előtted.
A fény, a szabadság, a lehetőségek… és az az élet, amiben jól érzed magad.
A kitörés nem egyetlen nagy ugrás.
Az áttörés apró, bátor lépések sorozata:
- Nézz szembe önmagaddal.
Mondd ki, mitől félsz valójában. - Írd át a régi történeteidet.
„Nem vagyok elég jó” helyett mondd: „Képes vagyok rá, és teszek érte.” - Cselekedj kicsiben, de következetesen.
Minden apró lépés egy repedés az üvegen. - Használd a dühöt, az irigységet, a vágyat üzemanyagnak.
Minden érzésed mozgathat, ha nem elnyomod, hanem beépíted az erődbe. - Merj segítséget kérni.
Egy önismereti út, egy támogató társ, egy coach vagy csoport
segíthet, hogy tisztábban lásd, mit tartott eddig vissza, és hogyan léphetsz tovább.
Az önismereti munka megtanítja, hogyan engedd el a régi gátakat,
hogyan kapcsolódj a belső erődhöz, és hogyan lépj át végre a napos oldalra.
Az üvegplafon áttörése nem egy pillanat műve.
Ez önbizalom építés, belső munka, és sokszor fájdalmas szembenézés azzal, hogy valójában mindig is képes lettél volna rá.
Az üvegplafon valójában benned van.
És ha egyszer megérted, hogy kulcs is nálad van –
onnantól nincs, ami megállítson. 🌟
Nézzük meg nálad mi van az üvegplafonon túl!
Szeretettel: Mónika
