Van egy érzés, amely sokakat kísér: az üresség. Egy láthatatlan súly, amelyet gyakran a belső bűntudat táplál. Nem vagyunk elég jók, nem tesszük meg, amit kellene, nem élünk úgy, ahogy „kellene”. Ez a belső feszültség folyamatosan frusztrál minket, lassan felemészti az erőnket, észrevétlenül gyengébbek és elégedetlenebbek leszünk. Mindeközben rombolódik az önbecsülésünk – az a belső tartás, amely nélkül egyre nehezebb döntést hozni, előre lépni, vagy bízni saját erőnkben.
Sokszor hallom ügyfeleimtől: „Tudom, hogy változtatnom kellene… de valami mindig visszatart.”
Ez a „valami” legtöbbször nem más, mint a félelem. Félelem a bizonytalanságtól, a veszteségtől, a kudarctól. És ilyenkor inkább választjuk a sodródást. Elhalasztjuk a döntést. Várunk. Majd holnap. Majd egyszer.
Csakhogy a halogatás soha nem semleges. A halogatás is döntés – a nem-cselekvés döntése. A sodródás a félelem szülötte, és közben észrevétlenül szabotáljuk a saját életünket.
Pedig a szabad akarat a legnagyobb ajándékunk. A választás képessége az, ami felemel és emberré tesz minket. Ha vállaljuk a felelősséget a döntéseinkért – akkor is, ha azok nem mindig hozzák a várt eredményt –, akkor visszavesszük az irányítást. Akkor megéljük azt, hogy az élet nem velünk történik, hanem értünk.
Frida példája – az élet szeretetének üzenete
Nemrég volt szerencsém látni a Frida Kahlo-ról szóló előadást. Frida élete nem volt könnyű. Testi fájdalmak, balesetek, csalódások, megpróbáltatások kísérték. És mégis: ha valamiben példát mutatott, az az életszeretet. Ő megélte a színek erejét, az alkotás szenvedélyét, a szabadság belső tüzét.
Elfogadta azt, amin nem tudott változtatni – a sérüléseit, a fájdalmait –, és megtette azt, ami rajta múlott. Minden nap újra döntött az élet mellett, a lehetőségeiből hozta ki azt, amit lehetett.
Az ő szavai ma is erősek:
„Én nem vagyok beteg. Én csak összetört vagyok. De amíg tudok festeni, boldog vagyok, hogy élek.”
Ebben a mondatban ott van a lényeg: a körülmények nem mindig rajtunk múlnak, de a döntés, hogy hogyan tekintünk rájuk – mindig a miénk.
Az ember alapvető képessége, hogy ha eldönti tud alkalmazkodni a körülményekhez és meg tudja találni a saját eszközeivel és szándékával az élete értelmét.
Ebben a mondatban ott van a lényeg: a körülmények nem mindig rajtunk múlnak, de a döntés, hogy hogyan tekintünk rájuk – mindig a miénk.
A döntés szabadsága nem arról szól, hogy minden könnyű lesz. Hanem arról, hogy tudatosan választok:
- Belépek egy új kapcsolatba vagy bezárom a szívemet.
- Kihasználom a lehetőséget vagy elengedem.
- A félelmet táplálom vagy a bátorságomat.
- Elsüllyedek vagy megtalálom a kiutat.
Amikor döntést hozol, közelebb kerülsz önmagadhoz. Amikor vállalod a felelősséget, elkezdesz élni.
👉 Az életed a tiéd. Ne engedd, hogy a félelem és a sodródás írja a történetedet. Ma is dönthetsz az élet mellett – és minden egyes döntés közelebb visz ahhoz, aki lenni szeretnél.
Köszönöm, hogy velem voltál!
Szeretettel: Mónika
