megértettem: minden nézőpont kérdése
Sokáig úgy éreztem magam, mintha egy színpad mögötti sötét sarokban ülnék.
A többiek kint játszották a főszerepet, én pedig csendben figyeltem.
Gyerekkorom óta azt hittem, átlagos vagyok. Szürke.
Egy „eminenciás”, aki mindig teszi a dolgát, de sosem ragyog.
Sokáig így is meséltem magamnak a történetem:
– Sikertelen vagyok.
– Nem vagyok elég szép.
– Banális az életem.
Pedig közben megtörtént velem az élet.
Volt vállalkozásom, 16 alkalmazottal. Jelenleg is vállalkozó, szabad ember vagyok.
Megadatott a szerelem kétszer is.
Gyerekeket neveltem, támogatok ma is.
Megtanultam, hogyan lehet emberekhez, zenéhez, tanuláshoz nyúlni érzékkel és szívvel.
És ma egy szerető, támogató párkapcsolatban élek.
Mégis, a fejemben sokáig egy egészen más történet szólt.
Olyan, mintha a könyvemből mindig a szürke oldalakat olvastam volna újra meg újra,
és sosem vettem észre a színes illusztrációkat.
A változás másfél éve jött el.
Várnai Myrtill szakpszichológus és lélek coaching alapú gyermek- és ifjúsági preventor képzés egyik alkalmán egyszer csak bevillant:
A siker nem a státusz, nem az anyagiak, nem az, hányan tapsolnak neked.
A siker az, ahogy te magad látod az életed.
„Nem az számít, mit gondolnak rólad,
hanem az, amit te kezdesz hinni magadról.”
– Az a bátorság, amikor felállsz a padlóról.
– Az a kitartás, amikor végigviszel egy nehéz fejezetet.
– Az a bölcsesség, amit a saját küzdelmeidből gyűjtesz össze.
Olyan volt ez a felismerés, mint egy villám, ami beragyogta az egész múltamat:
Nem banális és nem szürke az életem.
Az életem sikeres, mert végig én jártam végig az útját.
És minden kanyar, minden esés, minden apró győzelem az én színes történetem része.
💡 Tanulság: Sokszor a legnagyobb csapda, amit magunknak állítunk, a saját fejünkben van.
Amit hiszel magadról, az határozza meg, mennyire engeded meg magadnak, hogy ragyogj.
Ha azt érzed, szürke vagy, talán csak ideje kinyitni a könyvedet egy új fejezetnél.
„Az életünk színessége nem abban rejlik, amit látni engednek belőle,
hanem abban, ahogy végre mi magunk kezdjük el látni.”
Színezzük újra életed lapjait! Várlak szeretettel: Mónika
